Mogul törzsfőnek volt egy tanácsadója, Furmány. Ez a középkorú férfiú nem tartozott a délceg harcosok közé, és akkor még finoman fogalmaztam. Alacsony volt, csenevész és kacskalábú, a feje formája meg egy kirívóan szabálytalan krumplira hasonlított. Persze ez utóbbit a suttyók nem tudhatták, hiszen a krumpli még nem volt feltalálva.

Mindenesetre aki tüzetesen megszemlélte Furmány fejformáját, az teljesen biztos volt benne, hogy a derék tanácsadónak még egészen kisfiú korában ráültek a fejére, csak az nem volt világos, hogy hányan, hányszor, miért, és hány kilós illetőkről beszélünk.

De hagyjuk is most Furmány előnytelen külső tulajdonságainak taglalását, nem vagyunk mi Pocskond, ugyebár, inkább ejtsünk szót arról, hogy Furmány rendkívül éles eszű, széles látókörű, határtalanul kreatív fickó hírében állt, aki képes volt stratégiai gondolkodásra. Ezért is lett Mogul törzsfő egyik legközelebbi munkatársa.

Na már most, amikor Furmány megneszelte, hogy legújabban a varázsital témája képezi a közbeszéd tárgyát vezetői körökben, akkor rögvest indítvánnyal állt elő:
– Talán szélesebb kört kellene bevonni a próbaivásokba – javasolta Mogulnak.

– Mire gondolsz? – kérdezte a suttyók katonai vezetője, mert szinte a nap minden percében élénk érdeklődést mutatott az iránt, mire gondolhat Furmány.

– Egy mérés nem mérés – mutatott rá a tanácsadó. – Az lehet, hogy most már tudjuk vala, miképpen hatott Pocskond vitézre a nedű, de ez még kevés. Szélesebb merítést kellene alkalmaznunk, hogy tisztább képet kapjunk.

– Igazad vagyon – ismerte el Mogul. – Aztán kiket javasolnál bevonni?

Furmánynak már megvoltak a konkrét elképzelései a tesztalanyokról:
– Pocskond, Tömkeleg, Uszul, Oktond.

– Hümm – mondta a törzsfő, és ez nála pont a hümmögés jele volt. – Négyes felállás? Legyen úgy! De Pocskondot miért? Már megint?

– Tudod jól, vezérem, hogy amit ő kétszer pocskondiáz, az tényleg szar. De mielőtt a többiekre rákérdeznél: Tömkeleg egy nagydarab vitéz, akit a dugáson kívül nem nagyon érdekel semmi. Nála felmérhetjük, hogy milyen hatással van a varázsital a nemi hozzáállásra. Uszult sem kell bemutatni, bármilyen cél mentén fel lehet hergelni, csak egy ellenségkép kell neki, már menne is hadakozni. Oktond pedig, hát őt nem az eszéért szeretjük. Lemérhető lesz, hogy a csökkent értelmi szintű harcosokra miképpen hat a csodanedű.

– Igazad lehet, Furmány – bólogatott a vezér, és már szét is küldte a szolgáit, hogy kiket kell azonnal a fővezéri jurtába hívatni.

Az italozás hamarosan megkezdődött. Mogul és Furmány csak csöndesen nézelődött, várva a hatást. Amely meg is érkezett:

– Ez a szutyok lé olyan förtelmes, hogy a belem már megint fordul kifele – jelentette ki Pocskond.

– Mindenkit széjjelvágok, lekardozok, hátrafelé lenyilazok, aki szembejön velem! – rikoltotta Uszul.

A törzsfő szerette volna megérdeklődni, hogy vektorilag mégis hogy a picsába kéne hátrafelé lenyilazni azt, aki szemből jön, de Furmány óvatosan megérintette a combját az asztal alatt. No, nem úgy, homoerotikusan, csak jelezve, hogy ennek a firtatmányozásnak nem most van itt az ideje.

Már csak Oktond volt hátra. Látszott a buta fején, hogy ő is pont ugyanannyit vedelt a varázsfőzetből, mint a társai, de még nem fogalmazott meg semmit. Ám egyszer csak beért a gyümölcse a sok főzetnek, ezért konkrétan megkérdezte:
– Akkor ezt... így most... hogy?

Mogul tudta, hogy a teszt kiválóan sikerült. Nincs már kétség, a varázsital mindenkinek felerősíti az egyébként is meglévő tulajdonságait. Pocskond kritikai készsége kiteljesedett, Tömkeleg mindenkit meg akart baszni, akit eddig még nem, Uszul szintén, csak kurvára más okból, Oktond pedig hülyébb, mint valaha.

(folytatása következik)