Egy borongós téli estén Mákony, a suttyó törzs táltosa úton volt az egyik vezéri jurta felé. Ha a törzs katonai vezetője, Mogul hívatta volna, akkor a feje sem fájt volna. Csakhogy Herót, a törzs öreg, szakrális vezetője hívatta, és ettől Mákonynak szerfölött borongós kedve támadt. Pedig még nem is sejtette, hogy az öreg vezér nem mindennapi titkot óhajt megosztani vele a saját, fejedelmi péniszéről.

Az igazat megvallva Mákony kissé botladozott. De nemcsak a lába, a szeme is összeakadt néha. Nincs mit szépíteni azon, hogy a táltos kicsit be volt baszva. Már egy ideje ígéretes kísérleteket folytatott bizonyos párlatok kapcsán, amelyeket olyan gyümölcsökből sikerült kinyernie, amelyek az újhazában teremtek a suttyó törzs téli lakhelye környékén.

Mákony – meglehetősen fellengzős módon – eme főzetet magában varázsitalnak nevezte el, de ezen nincs is mit csodálni, hiszen az elnevezés idején is a nedű hatása alatt állt, ami jelentősen megnövelte az önbizalmát, mindemellett felpezsdítette a kedélyállapotát is. És hogy milyen látomásai támadtak a szittyózástól, az a későbbi fejezetek témáját fogja képezni.

A suttyó törzs az ősmagyarok nyolcadik törzse volt. Álmos megbízatását teljesítették, midőn az Úr 893. esztendejében bevonultak a Kárpát-medencébe, előőrs gyanánt. Álmos a felderítés nemes feladatát bízta rájuk, és ennek a suttyók immár hónapok óta eleget is tettek.

No de térjünk most vissza az aktuális témához, a tágabb összefüggéseket majd ráérünk a következő fejezetekben megvitatni. Mákony tehát bebocsáttatást kért a vezéri jurtába, majd miután törökülésben elhelyezkedett egy medvebőrön, az öreg Herót bizalmasan közölte vele a problémáját:

– Nem nagyon kukorékol a kakaska.

Mi tagadás, Mákony először kicsit sem értette, hogy milyen okból kérte a segítségét a törzs szakrális vezetője. Tán korán szeretne kelni, de nincs egy megbízható kakasa, amelyik hajnalok hajnalán ébresztőt rendezne neki?

Meglehetősen mulya képet vághatott a táltos, mert Herót megismételte a közlendőjét, kicsit átfogalmazva:

– Nem siklik a gyík.

Mivel láthatóan ez az információ sem vezetett villámgyors diagnózishoz, Herót új formulával próbálkozott:
– Az egyszemű kígyó nem nagyon tekereg.

Arra kérlek, kedves olvasóm, ne ítéld el azonnal a táltost, és ne gondold, hogy egy gyengeelméjű ősmagyarról van szó. Rendben, aláírom, hogy ebből a három közleményből már illene kitalálni, hogy a szakrális vezérnek nemi potenciával kapcsolatos problémái vannak, de kérlek, vedd figyelembe, hogy 893-at írunk. A korabeli társalgásban másképp csapódtak le az állatos hasonlatok egy természetközeli nép táltosánál, pláne akkor, ha az a szerencsétlen illető még alaposan be is van rúgva, mivel épp mostanság kísérletezik azon, hogy a csudás varázsitalból mennyit vehet magához az ember anélkül, hogy a felfogóképessége jelentős csorbát szenvedne.

Ráadásul kicsit sem segített a helyzeten, hogy ekkor belekotnyeleskedett a társalgásba Rigolya, az öreg vezér hasonló korú felesége:

– Épp ez a baj, hogy csak tekereg az a kígyó! Hajlik ide, hajlik oda, de ha be kéne támadni a mongúz odújába, akkor csak nyeklik-nyaklik!

Mákony kezdte úgy érezni magát, mint akit valami keleti cirkusz porondmestere próbál egy munkaszerződéssel kapcsolatos vitában állásfoglalásra késztetni, pedig még sem a cirkusz, sem a munkaszerződés nincs feltalálva...

(folytatása következik)