– Nagy tiszteletű vezérem! – szólalt meg a táltos. – Hadd emlékeztesselek rá, hogy mi igazából természetközeli, nomád népség vagyunk, igazi jó magyariak, ráadásul ezen belül suttyók is, tehát nem szükséges vala ilyen körmönfontan fogalmaznunk még ama testi vonatkozásban sem, amire te itt célozgatsz. A könnyebb megértés okán egész nyugodtan használhatsz olyan szavakat is, mint például a fasz.

– Az ég áldjon már meg téged, Mákony! – fakadt ki Herót. – Én vagyok ennek a törzsnek a szakrális vezetője! Te meg a szent embere! Nem használhatok olyan szavakat, főleg egy táltos jelenlétében, amiket te itten a számba akarsz adandani vala!

Mákony erőteljesen megborzongott arra a gondolatra, hogy mit akar az ő szájába adni ez a tisztességben megőszült vezér, és rettentően örült, hogy a homoerotikus képzelgés kötelezővé tétele még nincs feltalálva. Eközben a nyugdíjas vezér folytatta az aggodalmaskodó magyarázatot:

– Gondolj már bele, milyen következménye lenne annak, ha híre menne a törzs tagjai között, hogy a vezérük, Herót a jurtájában a saját pöszörőjéről mesélt a táltosnak!

Mákony úgy vélte, az agg vezér hírnevére inkább az lenne botrányos hatással, ha kiderülne, hogy pöszörőnek nevezi a saját hímtagját, de nem akarta fokozni a vitát, inkább igyekezett gyorsan megnyugtatni a főnökét:

– Biztosítalak, jó vezérem, engem mindenkor köt a táltosi titoktartás. Mindenesetre azt javaslom, nevezzük hancúrcöveknek a szóban forgó fejedelmi szervet, hátha akkor még azelőtt dűlőre juthatunk panaszod megbeszélésében, hogy kitavaszodna. Mindazonáltal az volna tiszteletteljes javaslatom, hogy négyszemközt folytassuk ezt a társalgást, mert van egy olyan gyanúm, hogy Rigolya asszony jelenlétében esetleg nem vagy annyira őszinte velem, mint szeretnél.

Herót egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy a felesége távozzon a jurtából. No igen, a patriarchális társadalmi berendezkedésnek is megvannak a maga előnyei. Mindenesetre Rigolya nem mulasztotta el, hogy távoztában olyan hangerőn dörmögjön maga elé, amelynek kapcsán biztos lehetett benne, hogy mindkét férfi jól hallja a szavait.

- Hancúrcövek... No hiszen! Ahhoz hancúr is kéne, meg cövek is! De ha nincs cövek, akkor hancúr sincs! Olyan bonyolult ezt megérteni?

Miután a feldúlt feleség kiviharzott a jurtából, Herót bizalmaskodva megkérdezte a táltost:

– Megszemlélted vala Rigolya tomporát távoztában?

Mákony nem akarta elkeseríteni a főnökét, ezért eltitkolta előle, hogy akkor sem bámulná meg a neje terebélyes valagát, ha az egész látómezejében nem akadna semmi más figyelemreméltó tereptárgy. Inkább visszakérdezett:

– Arra célzol, jó vezérem, hogy fejedelmi bensődben alábbhagyott vala a vágy?

Herót szinte felderült:

– Látod, Mákony, ezért vagy te táltos. Mindig csodáltalak, amiért ily jól bánsz a szavakkal. Nem csoda, hogy minden jelentősebb vezéri beszédemet veled íratom meg vala. Most is fején találtad a szöget. Úgy biz ám! Annyira alábbhagyott bennem a vágy, hogy annál alább már nincsen is!

Mákony titokzatos mosollyal húzott elő egy csobolyót, és szinte diadalmas arccal lötyögtette meg a tartalmát:

– Úgy vélem, derék vezérem, éppen neked való ama varázslatos nedű, melyet épp a napokban sikerült kikísérleteznem.

Herót gyanakvó arccal vette át az ivóalkalmatosságot.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy pont volt nálad egy butykos, melynek tartalma visszaadja a vágyaimat?

– De bizony, hogy azt!

– Hát, ha ez így vala, akkor ma megint megerősödött a hitem a Világügyelő Férfiú hatalmas tudásában és gondviselő képességében... Aztán mondd csak, miféle nedű ez?

– Még nem adék vala néki nevet, magamban csak szittyónak nevezem, néha pedig egyenesen varázsitalnak – vallotta be Mákony. - Szálláshelyünk környékén növő gyimilcses fácskáknak terméséből főzetem, úgymint szilva, körte, alma és társai, de igencsak ígéretes kísérleteket folytatok a törköllyel kapcsolatban is. Abbul olyan szittyó lett, hogy a faszom is kettéállt tőle, amint bevedeltem vala!

– Én már annak is örülnék, ha egyfelé állna a pöszörőm, de legalább állna – ismerte be Herót, és nem vette észre, hogy az idióta kifejezés hatására a beszélgetőpartnere ismét csak megborzong. – Ha kettéállna, az már csak azért sem lenne jó, mert amilyen ez a Rigolya, egyből meggyanúsítana, hogy egyszerre két lyukra akarok játszani. Vagy ami még rosszabb, hogy két feleséget is akarok tartani vénségemre.

– Ez csak afféle szólásmondás, magam sem szó szerint értettem – nyugtatta meg a táltos, aztán biztatta, hogy húzza meg bátran a csobolyót. Miután ez megtörtént, a szakrális vezér arca ijesztően eltorzult, szinte összegyűrődött, a gyűrött arc tulajdonosa pedig elkezdett veszettül siránkozni:

– Te nem vagy százas, bazmeg! Há mi a faszom ez, te Mákony? Egek ura! Úgy marja a bensőmet, mint a tűz! A szemem mindjárt kiugrik!

Mákony elvigyorodott:

– Figyeled, jó vezérem? Máris kezd lemállani rólad a szakrális máz. Még csak két kortyot ittál a szittyóból, de már simán ki bírtad mondani, hogy fasz, és nem szégyenítetted magad azzal a nyomorult pöszörővel. Vedelj csak tovább, én azt mondom, és meglásd, hamarost te is varázsitalnak fogod nevezni eme csudás nedűt!

(folytatása következik)