Ezen a ponton be kell szúrnom azt a leírást, amelyet korábban ígértem. Mert talán nem mindenki előtt világos, hogy milyen is volt egy táltos. Azt meg pláne senki sem tudhatja, hogy Mákony mi módon talált rá a varázsitalra.

A honfoglalás korabeli magyarok eszes, szinte már tudományos embert tiszteltek a táltosban, aki egy személyben afféle vallási vezető, gyógyító, varázsló és bölcs. Mai hasonlattal élve úgy kell elképzelni, mintha egyszerre néznéd az Ezo tévét, a jósda csatornát, a Pax tévét és a meteorológust.

A táltos mindenhez is értett. Megjósolta az időjárást, tanácsot adott különböző csaták és egyéb csihipuhik várható kimenetelét illetően, kapcsolatot tartott az istenekkel és az egész felvilággal, ismerte a gyógyító füvek legkülönbözőbb fajtáit, és még számos ilyen csudaság tartozott bele a portfóliójába.

Amikor a suttyó törzs elfoglalta a szálláshelyét a Kárpát-medencében, akkor Mákony, a törzs táltosa egy derűs tavaszi estén félrevonult a sámándobjával, és rituális táncba kezdett a maga rakta tűz körül. Révült állapotba kívánt jutni, hogy tanácskozhasson a Világügyelő Férfiúval.

Na, ekkor történt a dolog! Ugyan a Világügyelő Férfiú ezen az éjszakán foglalt volt, és nem kívánt kommunikálni Mákonnyal, viszont a táltosnak ettől függetlenül egészen fantasztikus látomása kerekedett. Olyannyira, hogy másnap fel is kereste a törzs kovácsát, Horganyt, valamint az ezermester hírében álló Kókányt.

– Kellene nekem egy furcsa edényzet – kezdte mondandóját.
– Miféle edényzet? – érdeklődött tisztelettudóan Horgany.
– Mindjárt lerajzolom – felelte a táltos, majd leguggolt a földre, elsimította maga előtt a homokot, és egy vékony faággal azon nyomban felvázolta a projekt tárgyát képező csudás készséget.

– Hát ez meg mi a bánat akar lenni, és mire lenne jó? – érdeklődött oldalra billentett fejjel Kókány.

– Látomásom vala az éjjel – magyarázta Mákony. – Eme csudás készséget láttam magam előtt minden részletében, emellett olyan üzenetet kaptam az égiektől, hogy a szálláshelyünk környékén növő gyümölcsfák terméséből főzetet kell vala készítendenem.

A két mesterembernek egy szó nem sok, annyi ellenvetése sem volt. Ja, hát ha egyszer az égiek üzenték ezt a táltosuknak, akkor ezzel nincs mit vitatkozni! Mindössze egyetlen információra voltak szomjasak:
– Aztán, mondd csak, derék táltos! Mifajta anyagbul szerepelt eme csudás készség nagybecsű látomásidban?

Mákony lehunyta a szemét, hogy jobban koncentrálhasson, és ennek meg is lett az eredménye, mert rögtön eszébe jutott a megfejtés:
– Úgy emlékszem, veres színezetet mutatott eme forraló edényzet, tehát minden bizonnyal rézből vala.

Két nap nem sok, annyi sem telt bele, amikor Kókány és Horgany üzent, hogy elkészült a pompázatos gasztronómiai berendezés. Mákony elégedetten átvette, majd elkezdődött az egészen fantasztikus történések láncolata.

Mákony kifőzte magának a cefrét. Aztán elkezdte iszogatni. Cudarmód erős volt, de hát egy táltos nem azért szent ember, hogy holmi torokkaparós akadályokon fennakadjon. És akkor...

Egyszer csak transzba esett. De olyannyira, hogy elkezdte látni a jövőt. Minél többet ivott a varázsitalból, annál tisztábban! Sőt! Annál előrébb az időben! És ehhez még csak meg sem kellett paskolnia a kis sámándobját!

Először a sikeres honfoglalást és a kalandozások korát látta meg. Ennek nagyon megörült, és ivott még egy felest.

Utána az Árpád-ház kihalását látta meg. Ekkor elszomorodott, és bánatában ivott még egy felest.

Aztán jöttek mindenféle mohácsi vészek, tatárjárások, a legkülönbözőbb szabadságharcok vérbe fojtásai, meg a magyar futballválogatott hat-nullás veresége a mexikói világbajnokságon, és az érző szívű táltos sírva fakadt.

De szerencsére még volt a nedűből. Húzóra felszippantotta, és ami ezek után következett, az minden várakozását felülmúlta.

Látta, ahogy Puskás Öcsi gólt lő az ángliusoknak a Wembley Stadionban. Látta Petőfit, amint a Pilvax Kávéházban vehemensen magyaráz valamit a márciusi ifjaknak. Látta Rubik Ernőt, ahogy a bűvös kockát forgatja. Látta Sinkovits Imrét filmen, látta Latinovits Zoltánt szavalni, látta Törőcsik Marit körhintában pörögni. Látta, ahogy Fa Nándor egy szál vitorlással megkerüli a Földet. Látta Farkas Bercit, amint a Szaljut űrállomáson tevékenykedik. Látta a Tévé Macit köpni, Majkát reppelni, Kiszel Tündét naptárt kiadni és eközben szemöldököt szedni, látta Vágó István játékosait, amikor felezést vagy telefonos segítséget kérnek, látta Anettkát meztelenül.

Arra riadt fel, hogy hanyatt fekszik a földön, keze-lába szerteszét, a feje nehéz, a szája kiszáradt, és rohadtul szomjas.

Felült, szétnézett, és csak úgy maga elé motyogta:
– Fú, bazmeg, ha ezt valakinek elmesélném, engem kurvára bezáratnának egy elmegyógyintézetbe. Milyen jó, hogy az még nincs feltalálva!

(folytatása következik)